| Antonego - 2009-07-13 11:13:12 |
*
|
2009. július 4-én tévedtünk be az „étterembe”, ahol végül is az étkezésig nem sikerült eljutnunk, úgyhogy a szakács képességeiről sajnos (?) nem tudok beszámolni, a vendéglátás minőségéről annál inkább.
Nos, 12 óra 30 perc körül érkeztünk meg a Szent Tamás-hegyi étterem kerthelyiségébe. Helyet foglaltunk, majd kisvártatva megérkezett a pincérnő, hozta az étlapokat, felvette az italrendelést.
Az étlapok kézbevételekor ért az első negatív élmény… Írószerboltban kapható zöldeskék pévécé lefűzős dossziét kaptunk a kezünkbe, benne átlátszó tasakokba bújtatott fénymásolt lapok, amelyeket sajnos hibás fénymásolóval készítettek, ugyanis körben fekete árnyak látszottak. Úgy látszik, az áremeléskor már egyáltalán nem működött a gépezet, hiszen a kezünkbe kapott étlapon a gondos üzletvezető hibajavító szalaggal áthúzta, majd golyóstollal aktualizálta az árakat. Érdekes momentum, hogy a magát újabban Bécsi Szelet vendéglőnek aposztrofáló étterem étlapján „rántott hús” néven szerepel az ominózus étel.
Miközben válogattunk, feltűnt a pincérnő a tálcával, rajta a két pohár üdítővel, csakhogy az egyik asztaltól szóltak, hogy fizetnének, ezért egy üres asztalra helyezte az italunkat, fizettetett, majd még egy asztaltól távoztak volna, ezért ők is rendezték a számlát, aztán végül odaért hozzánk is, úgyhogy megrendelhettük az ételeket is. Kértünk egy hamutartót is, ami hamar meg is érkezett – csuromvizesen.
Ezután teltek-múltak a percek, beszélgettünk, de azért ettünk volna már… Nagy öröm volt ezért a pincér feltűnése 15 perccel később, aki közölte, hogy sajnos nincs májgombócleves, jó lesz –e a húsleves gazdagon. Miután kissé csalódottan elfogadtuk az ajánlatot, ismét várakozásba kezdtünk. 13 óra 10 perckor, negyven perccel érkezésünk után még mindig nem kaptuk meg a levest sem, úgy, hogy rajtunk kívül három asztalnál ültek még vendégek, ezért a távozás mellett döntöttünk. Sajnos a pincér, ahelyett, hogy szabadkozott volna, felháborodottan közölte, hogy „sokan vannak”….
Azon kívül, hogy a jövőben messziről elkerüljük a helyet, és hirdetjük úton-útfélen a velünk történteket, mélyen elgondolkodtat, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben hogyan viselkedhet így egy vendéglátós?? Ha nem kell a vendég pénze, akkor nem kell éttermet nyitni és üzemeltetni – szerintem.
Konyha:
